statue, bronze, bronze statue

1956-os megemlékezés 2020-ban

Írta: Connie Connally   
Fordította: Szablya Ilona

Vasárnap, október 25-én a WMASZ Zoom előadással és megbeszéléssel emlékezett meg az 1956-os forradalomról. Előadónk vendégünk Dr. Deák György volt, Deák Júlia édesapja. Dr. Deák 1948-ban született Magyarországon és a forradalom idején vándorolt ki az az Egyesült államokba. Szoftvermérnökként dolgozott, de a doktorátusát történelemből szerezte a Columbia University-n, majd ezt a tantárgyat tanította a University of Massachusetts-en, Lowellben.  Bostonban lakik, de jelenleg Júlia családjánál volt látogatóban és az ő otthonából, North Seattle-ből csatlakozott a találkozóhoz.

Az előadás címe: ,,Az 1956-os Magyar Forradalom—Kudarcra Volt ítélve?” Nagyon érdekes és tanulságos beszéd volt, és különleges, mert a szovjet vezetőség céljaira, akcióira és reakcióira összpontosított. Dr. Deák az előadását a következőképen foglalta össze: 

Az előadás első része szegezte a forradalom fő eseményeit és hátterét, alappul véve Gáti Károly: Failed Illusions, Moscow, Washington, Budapest, and the 1956 Hungarian Revolt (Stanford: Stanford Univ. Press, 2006) című könyvét. A külpolitikai helyzet, amelyben a forradalom kitört, valamint a Politbüró tárgyalásainak adatai azt az elméletet támasztják alá, hogy a forradalom sikeres lehetett volna, ha nem törtek volna ki azok a brutális események a Köztársaság Téren a budapesti Pártközpont ostroma alatt október 30-án. Ekkor a felkelők több mint 20 keményvonalú magukat megadó kommunistát meggyilkoltak, egy ÁVH-s testét pedig felakasztva megcsonkították.  

Sztálin halála után, 1953 márciusában a Szovjetúnió fő vezetői, Hruscsov, Malenkov és Beria, mialatt egymás ellen erélyes hatalmi ütközeteket vívtak, abban megegyeztek, hogy Sztálin irányvonalait, azaz a terrort, az  erőszakolt iparosítást, a katonaság erősítését és a Nyugattal való szembenállást mérsékelni kell. Sztálin vezérelvei, különösen a II. világháború megpróbáltatásai után, fenntarthatatlan feszültséget okoztak az orosz társadalomnak és a pártnak. Hruscsov, aki 1956-ra már nagyjából megnyerte a párt vezetését, elitélte Sztálin politikáját a párt egy titkos kongresszusán 1956 júniusában. Egyidejűleg a Nyugattal való “békés együttélés” elveit propagálta.  Már 1955-ben kölcsönösen megegyezett a nyugati hatalmakkal csapataik Ausztriából való kivonásában cserébe azért, hogy Ausztria semleges maradjon a hideg háború szövetséges csoportjai között. Nem sokkal a reformot követelő tömeges tüntetések előtt, melyek Magyarországon október 23-án következtek be, hajlandó volt Gomulkának Lengyelországban engedélyezni, hogy a kommunizmus egy nemzeti formájával kísérletezzen. Október 25.-én harcok törtek ki, amiben szovjet csapatok is részt vettek.  Nagy Imre, akit vezetőként neveztek ki szovjet jóváhagyással, sikeresen letárgyalta a szovjet csapatok kivonulását Budapestről, amely hamarosan el is kezdődött. A szovjetek meggondolás tárgyává tették az országból való kivonulást is. Hruscsov elhatározta, megengedi a magyaroknak, hogy megpróbálják a szocializmus saját változatának bevezetését Nagy vezetége alatt, aki mint reform kommunista október 28-ára kompromisszumra jutott azokkal a vezető felkelőkkel, akik az utcákat hatalmukban tartották. 

Két eset miatt változtatta meg Hruscsov a véleményét, egy október 30 és 31. közötti álmatlan éjszaka után. Egyik volt a sokk, amit a Köztársaság téri véres jelenet okozott, amelynek többek között szovjet nagykövet Andropov felesége is tanúja volt és eljuttatta kétségbeesését a Politbüróhoz. A második a Szuez Krízis volt, amely az angolok, a franciák és az izraeliek Egyiptom elleni közös támadásával kezdődött, miután Nasszer államosította a Szuez Csatornát. Hruscsov féltette hatalmát attól, hogy nem csak a szovjet befolyást fogja elveszteni Egyiptomban, amelyet pedig nemrég fegyverzett fel régi szovjet fegyverekkel, de a közeli birodalmában is ez fog bekövetkezni, mint ahogy a magyarországi események ezt látszottak bizonyítani. Forradalmak könnyen elvadulhatnak. Az adott esetben a Szovjet Birodalomban a reformok elhalasztódtak, bár nem álltak meg teljesen, a magyar forradalom bukása miatt. 

Beszédének második részében Deák úr leírta, hogy saját családja hogyan élte meg 1956-ot. Szülei Holokauszt túlélők voltak, Pécsett laktak. Apja, József, kirakatrendező volt, aki megtagadta a párttagságot a háború után és ki akart vándorolni az Egyesült Államokba. A családja többi tagja már a háború előtt kivándorolt. Előadónk édesanyja, Ilona nem akarta elhagyni szülőföldjét, melynek kultúrája hozzánőtt, dacára annak, hogy a háború alatt deportálták, elvesztette hat éves első fiát és az egész családját Auschwitzban. Amikor a Forradalom kitört Pécsett, József munkából hazajövet azt jelentette, hogy antiszemita jelszavakat hallott egy tömeges gyűlésen az egyetemen. Az antiszemitizmus újraéledésétől való félelem meggyőzte Ilonát is arról, hogy a családnak ki kell vándorolnia. Második kísérletük után sikerült átlépniük a határt Jugoszláviába 1957 január végén. 

Nemrég Deák úr utánanézett, hogy vajon volt-e az antiszemitizmusnak bármilyen fokú újjáéledése a forradalom alatt. Azt találta, hogy zsidók voltak a barrikádok mindkét oldalán. Köztudomású, mint ahogy akkor is az volt, hogy a Rákosi rezsim sok vezetője ,,zsidó” volt, illetve inkább zsidó származású. De sokan a reform kommunisták között is ,,zsidók” voltak, mint Gimes Miklós, akit Nagy Imrével együtt végeztek ki 1958-ban, és Angyal István, egyike a Tűzoltó utcai felkelőknek, akit szintén kivégeztek 1958-ban. Bár volt néhány antiszemita incidens a forradalom alatt, mint például a hajdúnánási pogrom (Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem, [2018] című regényében és másutt is lehet olvasni róla) a forradalom vezetősége elítélte és elnyomta az ilyen tetteket. A forradalom jellegzetessége a magyarok egysége volt, függetlenül vallási származásuktól, annak érdekében, hogy alkalmuk legyen egy független demokratikus államot létrehozni.

Körülbelül 20 ember vett részt a Zoom összejövetelen. Sokan messziről csatlakoztak – az ország közepéből (Midwest), a keleti partról, még Ausztráliából is. Egyesek a saját forradalom alatti emlékeikről is beszéltek, például Boldizsár Sándor, aki részt vett a harcokban a Csepel szigeti munkatársaival és Szablya Ilona, aki gyermeket szült a viharos napok alatt. A WMASZ tagjai közül sokan hagyták el Magyarországot a nemzeti felkelés utáni hónapokban. Az életük, mint sok ezer más magyarnak, örökre megváltozott. 

Kiváltság volt számunkra Dr. Deák előadását hallgatni. Hálásak vagyunk Deák Júliának, hogy ezt az eseményt megszervezte, a Zoom találkozót összehozta, és összehozta az embereket. Ahogy üdvözöltük egymást a kezdetnél és elbúcsúztunk a végén, éreztem, hogy mennyire hiányzik a személyes együttlét. Köszönet ezért a különleges megemlékezésért és barátságunkért.

Scroll to Top