Írta: Orbán Csaba
#1 A cserkész egyeneslelkű, és feltétlenül igazat mond!
Ma egy új cikksorozatot indítunk, ami a mozgalmunk lényegét, azaz a tíz cserkésztörvényen alapuló magyar cserkész mozgalom tanítóeszközeit hivatott azoknak érthetőbbé tenni, akik még nem ismerik, de szeretnének többet tudni róla.
Már múlt század elején, a cserkészet megálmodásának idején, megvolt az igény és elképzelés egy olyan erkölcs kódex beépítésére a fiatalok életébe, amit ők maguktól erőltetés nélkül el tudnak fogadni. Ezt a kódexet vagy szabályzatot, vagyis törvényt a legtöbb fiatal könnyen megérti és elfogadja mert hamarosan látja, hogy ez jó önmagának, és közvetlen barátainak, de jó az egész emberiségnek is.
A törvényeket csakhamar megfogalmazták és azóta sokszor módosították. Manapság sok nemzet cserkészeinek, és nemzeten belül szervezetenként is lehet eltérő cserkésztörvényük, de ez a különbség főleg alakra, és a törvények számára vonatkozik. A lényeg marad és egységes: egy jobb, törődőbb generációt nevelni, mint az előző volt…
A magyar cserkészeknek (nem a kiscserkészeknek) a törvényeik tíz pontba van megfogalmazva. A mózesi parancsolatokhoz hasonló, de abban különbözik attól, hogy a cserkész törvények nem parancsolnak, hanem utat mutatnak.
Lássuk az elsőt: A cserkész egyeneslelkű, és feltétlenül igazat mond!
*******
Most talán azt várná el a kedves olvasó, hogy valamilyen felemelő és morálisan magasröptű példával megmagyarázom, hogy hogyan és miért így lett fogalmazva, esetleg, hogy mire jó ez a törvény.
Nem ezt teszem. A törvény a maga egyszerűségében minden magyarázat nélkül érthető és nem félreérthető.
Ehelyett, őszintén és egyenes lélekkel elmesélem a szánkózásunkat a Cle Elum-i telkünkön.
******
Tavaly nyáron 104 F fokos kánikulában kezdődött el a 2021-22-es cserkészév megtervezése. Jól lehet tapasztalatból tudjuk, hogy Washington államban a tél esős, hideg és néha havat is hoz, de mégis akkor nehéz volt kitalálni, hogy melyik nap mire lenne jó – például mikor lenne legjobb szánkózni menni. A tervezés idején talán az volt a szempont, hogy vajon mikor lesz hó, de az is benne volt a számításban, hogy mi lesz, ha sok hó, lavina veszély, lezárt jeges utak vagy a COVID járvány erősödik…
Ilyen bizonytalanság és kételyek mellett történt a tervezés. Először beosztottuk a napokat amikor foglalkozás lesz, majd beírtuk a kötelező ünnepeinket, majd megnéztük, hogy mi maradt téli, tavaszi és nyári kalandra. Így esett a szánkó és havas portya napjának választás január 22-re és február 5-re.
Teltek a napok és hónapok. Követtük a terveinket és Karácsony után kezdtük figyelni az időjárás mintákat és előrejelzéseket. Az időjárás nem sok jóval biztatott. Eső, hideg, jég és hó Washington állam nyugati felén, rekord hó és lezárt utak, hágók a hegyekben. A COVID Omikron is tombolt. Olyan ismerősünk is van, aki megkapta mindhárom oltást és mégis kétszer betegedett meg a vírusban.
Január közepére kezdett normalizálódni a helyzet. A hóesés megállt, az utakat eltakarították, a hágók átkelőit kinyitották és biztató híreket hallottunk, hogy aki meg is betegszik a vírusban, általában nem annyira súlyos a lemenetele vagy a következménye, mint a korábbi vírus hullámok esetén. Szorongással vártuk a napot…
Pár nappal az esemény előtt eltakarítattuk a telek bejáratánál torlódó hat láb havat és 10 autónak való parkolót is kiképeztettünk, de az aggodalmaink még a kirándulás napján sem voltak maradéktalanul eloszolva.
Seattle-t még sűrű ködben hagytuk magunk mögött, de a hegy már gyönyörű napsütésben tündöklött. Kedves olvasó, ha még nem jártál a Snoqualmie hágón télvíz idején ajánlom, hogy egy szép napon látogasd meg.
Az utunk száraz és biztonságos volt, de a havas hegycsúcsok, és havas fák a bérceken fejedelmileg magasodtak az emberi lény és annak minden alkotása fölé. Csodálatos látvány volt!
Egy órányi autózás után teli izgalommal és várakozással megérkeztünk a havas Cle Elum-i autópálya kijárathoz. Innen csak 500 méter és befordulhattunk a telek parkolójába. A hó az autó ablaka felé tornyosodott. A kapunál is mintegy három láb magas hótakaróra kellett felmászni, pedig ott már jórészt olvadt a hó az elmúlt pár nap meleg esőjének következményében. Elindultunk a töretlen havon a körülbelül 100 méterre lévő cserkészkunyhó irányába. Egy lépés-kettő és slutty! Comb középig süllyedtünk a hóban. Első alkalommal még érdekes is volt, de hamar kiderült, hogy ez nagyon fáradtságos mulatság, és egyáltalán nem gyors módja a tovább haladásnak. Taktikát változtattunk, és mert nem volt hótalpunk, aprókat lépegetve gyűrtük magunk alá a havat és törtünk ösvényt. Kétszer oda, és kétszer vissza a házig. Minden alkalommal könnyebb volt a haladás, de így is jól kimelegedtünk a szokatlan tevékenységtől. Mielőtt befejezhettük volna az ösvény taposást más családok is megérkeztek. Egyik kocsi a másik után jött meg, és a kis parkolónk hamar megtelt kocsikkal. 22-en gyűltünk össze erre az eseményre.
Kicsik, nagyok élvezettel gyalogoltak a kunyhóig majd csúsztak le szánkóikon a domboldal aljába. Lent azonban nem sokat időztek, siettek vissza a dombtetőre, hogy minél több csúszás beleférjen a kirándulásba. Így telt az idő gyorsan amíg csak az egyik cserkészvezető elő nem vette az általa készített süteményt és forró csokoládét. Ideje volt egy kis pihenőt tartani.
A szünetben tudtuk meg, hogy a szánkózási sietség ellenére milyen sok szépet látnak meg a cserkészeink. Az egyik gyerek például látta, hogy az ősszel kitett madáreledel elfogyott – a madárkák megették. A másik gyerek látta, hogy a hó súlya alatt több faág is letört. Többen is gyönyörködtek a jégkristályokban, melyek a tündöklő napsütésben igazi kristályokhoz voltak hasonlatosak a hómező tetején.
Szünet után az egyik cserkészünk odébb ment a töretlen hóba és elkezdett valamit ásni. Nemsokára az első kíváncsi kiscserkész utána ment és megkérdezte, hogy itt mi készül. “Itt bizony hókunyhó” -jött a válasz. Mire a kiscserkész kimondhatta volna, hogy segítene, addigra már több gyerek is ott volt tettre készen, és mindannyian közösen építettek. Az idő gyorsan repül amikor ilyen harmóniában, és kedvteléssel szórakozunk. Ilyenkor a munka maga a kedvtelés. Ez egy jó munka, és a jó munkát finom ebéddel jutalmaztuk: ki-ki a maga hátizsákjából elővette a finom szendvicseket, és a nagy termosz is előkerült a még gőzölgő teával.
Evés közben az egyik kiscserkész meg is jegyezte: “Olyan jó ez a cserkészkirándulás!“
Ránéztem a kisgyerekre, és nem szóltam semmit, de éreztem, hogy ez a kijelentés maradéktalanul lefödi az első cserkésztörvényt.
A cserkész egyeneslelkű, és feltétlenül igazat mond!