trees, park, forest

Cserkészeti hírek – április

Írta Zavatchen Szilvia

A múlt alkalommal a Fekete István cserkészcsapata bemutatta a kiscserkész csoport vezetőjét. Ma a cserkész raj vezetőjével beszélgettünk, és hasonló kérdéseket tettünk fel Zavatchen Szilviának.

Kedves Szilvia, tudjuk, hogy már régóta cserkész vagy. Több csapatban is különböző vezető beosztásban voltál, hadd kérdezzek egy pár kérdést, hogy jobban megismerhessünk téged is…

  1. Miért szeretsz cserkész lenni?

A magyar cserkészet célja Sík Sándor szerint emberebb embert és magyarabb magyart nevelni. 

Talán lesznek olvasók, akik nem tudják, hogy ki volt Sík Sándor, ezért elmondanám, hogy ő volt a magyar cserkészet egyik legkiemelkedőbb alakja, aki a jellemnevelést a fiatalság körében nagy hozzáértéssel és sikerrel gyakorolta.

Amikor cserkészek közt vagyok, lehet érezni ezt a sík-sándori gondolatot, és egyértelmű, hogy az emberek jó akaratúak és segítőkészek. Illedelmesen és tisztességesen viselkednek. Vigyáznak egymásra, a kicsikre, a gyengébbekre. A cserkész nem azt kérdezi, hogy “Segíthetek?” hanem azt, hogy “Mivel segíthetek?” Mindig készen áll a testvérét támogatni. 

A cserkészetben mindenki önként vállalja a munkát a maga képessége szerint. A vezetők tudják, hogy a megbízásuk sok munkával és sok felelősséggel jár, de vezetőnek lenni egy kiváltság. A cserkészek számítanak a kalandra, a tapasztalatra és olyan praktikus dolgokat akarnak tanulni, aminek az életben hasznát vehetik. Ilyen összhang és közreműködés ritkán található máshol, de ez a norma a cserkészetben, és a válasz az, hogy ezért a hangulatért, szellemért szeretek cserkész lenni.

  1. Mitől érzed magad cserkésznek?

Volt, amikor LEGY RSN volt a kocsim rendszámtáblája – annyira tetszett ez az életvitel, és annyira magamévá tettem ezt a filozófiát, hogy a “Légy résen!” nem csak egy cserkész köszönés, hanem egy élet stílus leírását jelentette nekem.

Sok mindenért hálás vagyok a cserkészetnek, de hogy ezt az életszemléletet megtanulhattam, talán ezért vagyok leginkább hálás. 

A gyakorlati oldala ennek a mondatnak úgy néz ki, hogy szeretem a rendet, ismerem és tisztelem a szerszámaim, segédeszközeim elérhetőségeit, tulajdonságait és képességeit – minél egyszerűbb és sokoldalúbb annál jobb. Például szokott lenni a táskámban törlőkendő. A kocsimban sok multiszerszám és jó elsősegély doboz. 

Persze a felkészültség maga nem tesz cserkészé. Körültekintés szükséges arra, hogy az ember előre lássa a lehetséges problémákat és elkerülje azokat.  Cserkész körökben elvárt az előrelátás, és a baj elkerülése. A baj megelőző lépéseket a vezető (és bármelyik cserkész) önzetlenül teszi, úgy, hogy minden cserkésztestvérének jó származzon belőle. A 4.sz cserkésztörvény azt tanítja nekünk: „a cserkész minden cserkészt testvérének tekint”. Ezt én komolyan gondolom. Cserkésztestvér=Testvér. 

Egy másik dolog, amivel be tudom mutatni, hogy mitől érzem magamat cserkésznek az az, hogy három különböző csapatban volt szerencsém cserkészkedni. A 19. Hunyadi Mátyás, Chicago; 34. Zrínyi Ilona, Cleveland; és most, 45. Fekete István, Seattle. 

A 19-esek csapatában kezdtem a cserkészetet. Chicagoban tanultam meg az érzést, amit cserkészek éreznek egymás között. Összeszoktak – mondhatná valaki. De én a 34-eseknél senkit és Seattlebe is csak a húgomat Faludi Szabrinát ismertem, mégis az első pillanattól kezdve éreztem a cserkészek szeretetét és azt, hogy én viszont szeretem őket. A cserkészek ugyanazon család tagjai bárhol is vannak a világban.

  1. Mit ad neked a cserkészet?

Tizennégy éves voltam, amikor a csapatparancsnokom közölte, hogy szeretne Vezető Képző (VK) táborba, Fillmore, New York-ba, elküldeni őrs vezető (ŐV) kiképzésre. Nem akartam elhinni. Úgy láttam magamat, mint egy gyenge, szégyenlős, fiatal kislány. A nagyok voltak a vezetők, az idősebbek. Ki figyelne rám? Miért figyelne valaki arra, amit én mondok?

A bizalom, amivel megtiszteltek, a magabiztosság csíráját növelte bennem. Később az őrs vezetése rutinossá tett és a magabiztosságomat csak tovább erősítette. Hétről-hétre, 5 lány és 2 fiú kiscserkész, a Mókus Őrs, arra számított, hogy én, Szilvia, tanítsam Botond és Emőkéről. Falevelekről. A magyar zászló színeiről. Cserkész avatás után az őrs egy kicsit átalakult – a lány Hóvirág Őrs lett és maradtam, mint őrsvezető. Később kiképzőként szolgáltam lány ŐV VK táborban, táborparancsnok helyettes Zrínyi táborban, azután mint táborparancsnok.

Amit elértem ma a szakmai életemben, azt nagy részben a cserkészetnek köszönhetem. Azért, mert vezetői képességet nevelt bennem; mert arra tanított, hogy „A vezetés első sorban példa”; mert „A cserkész, ahol tud, segít”.  Büszkén bevallom minden új állás interjúban, hogy cserkész vezető vagyok. Ha a kérdező is cserkész, rögtön megérti, hogy ez a képesítés sokat ér a cégnek és közösségnek egyaránt.

  1. Kedvenc élmény cserkészeten?

Ebbe az esetben a választás nehéz, mert gyakorlatilag több száz kedvenc élményből kell választanom. A következő beszélgetésünk alatt talán egy másik történet lenne a kedvencem, de egy biztos: legkedvencebb cserkész élményem nincs, mert nagyon sok emlékem mind egyformán kedves nekem. Azért egy-kettőt ízelítőnek most is megoszthatok. 

Egyszer a Chicago-i csapattal Iowa-ban kirándultunk. A nap vége felé egy kis dombtetőn tábort vertünk.  Ez volt az első kirándulás, amikor függőágyat vittem sátor helyet. Két fa közt felfüggesztettem, egy sátorlapot kifeszítettem föléje, és szépen elaludtam. 

Este ZUHOGOTT az eső. Reggel fáradtan, ázottan, rosszkedvűen mászott ki mindenki a sátrokból. Én pedig szárazan, megpihenve, kihintáztam a függőágyból, vigyázva, hogy az alattam lévő pocsolyába ne lépjek bele. A többiek szemlélték, hogy a sátorban lévő álló víz mit lepett el. Én a reggelimet készítettem, és próbáltam nem-nyíltan örvendeni a jó szerencsémnek.

Reggeli közben valami furcsa hangra lettem figyelmes. A hangot hallottam már mióta megébredtem, de valahogy csak a reggelinél fogalmazódott meg a kérdés, hogy az vajon mi lehet? Olyan hang volt, mintha egy vízesés rohanna le a szikláról a mélybe, de tudtom szerint, és a térkép szerint sem volt vízesés a közelben. 

A dolgainkat összecsomagoltuk, és útra keltünk. 

Ahogy az erdőből kiértünk, ott, ahol a domb kezdett leereszkedni, megtudtuk, hogy mi volt a vízesés hang. Ami az előző nap délután egy ösvény volt, reggelre egy folyó lett. De nemcsak akármilyen folyó, hanem egy folyó olyan sodrással, hogy köztünk csak a legerősebbek tudtak biztonságosan ellenállni a sodrásának. Egy szigeten találtuk magunkat.

Szerencsére cserkészek voltunk! Gyorsan terveztünk. Nem volt vesztegetni való idő! A felnőttek és az idősebb fiúk láncot alkottak a folyón. A legerősebb, legtapasztaltabb cserkész állt a folyó fősodrában. Túl veszélyes lett volna hátizsákkal engedni a cserkészeket a gyors folyót átkelni, ezért kézről-kézre adogadtuk a hátizsákokat egyenként. Azután fegyelmezetten jöttek a cserkészek sorban. Minden cserkész, aki elég nagy és erős volt, hogy önmaga átkelje a folyót, kézről-kézre óvatosan lépkedett egyik vezetőtől a másikhoz amíg átért a folyón.  A végén egy pár idősebb fiú a vállaikon vitte át az élő lánc segítségével a legkisebbeket.  Lassan, de biztosan, mindenki átért a túlsó partra. A kicsik azt gondolták, hogy ez nagyon jó buli volt.

És most egy kevésbé izgalmas emlék.

VK tábor alatt mindig van két alkalom, amikor mindenki a NAGY tábortűznél tölti az estét. A közös tábortűz általában a tábor elején és a végén szokott lenni, és mert ez egy nagy dolog, mindenki már nagyon várja.

A tábortűz végén, több száz cserkész kézen fogva megalakítja a szeretetkört és elkezdi énekelni a „Szellő zúg távol, alszik a tábor…”-t. Száz hang, száz szív, egy kör, egy ének. Szeretet a szívben, béke a földön, csillagok őrködnek a mennyekben!

  1. Mi a célod a cserkészeten belül?

 Emberebb ember és magyarabb magyar lenni. Példaként vezetni. Tudást átadni. Játékokat játszani, énekeket énekelni, örömet okozni, emlékeket teremteni. Segíteni, ahol csak tudok. 

Scroll to Top