Cserkészhíradó: Bemutatjuk Szirbik Andreát

Orbán Csaba kérdezte Andreát

people, camping, tent-4817872.jpg

A tavalyi év folyamán már bemutattuk három vezetőnket, és itt van a lehetőség, hogy egy újabb vezetővel ismerkedhessen meg a kedves olvasó.

Szirbik Andreával 2013-ban találkoztunk egy oregoni cserkész-család táborban, ahol közösen álmodoztunk/tervezgettünk egy washingtoni/Seattle-i csapat megalapítását.

A csapat megalakult 2016-ban és Andi egy maroknyi támogatóval ott volt a vezetők csoportjában a kezdetektől napjainkig. 

Andi nemrég jött haza a Fillmore-i vezetőképző táborból rengeteg tudással és energiával gyarapodva.

Ma megkértük Andit, hogy fűzze történetbe a következő kérdésekre adott válaszait.

Csaba: Miért szeretsz cserkész lenni?

Andi: Számomra a cserkészet 13 évesen kezdődőtt, amikor Németországba költöztünk a családommal. Magyar kapcsolatokat, programlehetőségeket keresve a szüleim eljutottak a frankfurti magyar cserkészekhez. Már akkor gyerekként is hatalmas élményt nyújtott számomra ez a lehetőség, jól éreztem magam ebben a közössségben, és életre szóló barátságokat is kötöttem. Imádtam táborokba járni, tábortüzeknél énekelni, “gyűlni”, szimplán időt együtt tölteni a cserkészet keretein belül. Amikor anyuka lettem, szerettem volna ezt a lehetőséget a gyerekeimnek is elérhetővé tenni, így velük együtt újból lángra lobbant a cserkészet iránti szeretet az életemben. Szeretem a cserkészetet, mert egy vagány közösség méltó célokkal, tiszteletreméltó értékrendekkel. Továbbá olyan élményeket nyújt, ami ebben a világban már sokszor különlegesnek számít: mint a természetben töltött idő, közös éneklések, olyan képességek elsajátítása, ami hasznos és magabiztos tudást ad. És akkor még nem beszéltem arról, hogy a magyar cserkészet nagy részben hozzájárul kultúránk, hagyományaink és nyelvünk megőrzéséhez, amit nagyon fontosnak tartok.

Csaba: Mitől érzed magad cserkésznek?

Andi: Ez egy érdekes dolog, ugyanis amikor valaki cserkész lesz, örökre az marad. Jó érzés tudni, hogy ez egy nagy család, és hogy sok cserkésztestvér van ezen a világon. Cserkésznek érzem magam, mert aktívan részt vettem a cserkész programokban, de főleg azért, mert megegyezik a lelki világom azzal, amit a cserkészet nyújt számomra: jókedvet, közösséget, értékrendet, fantasztikus élményeket, programokat, tudást, képességeket, biztonságot, barátokat.

Csaba: Mit ad neked a cserkészet?

Andi: Az előbb említett dolgok mellett a cserkészet számomra és a gyerekeim számára a magyarsághoz való kapcsolatot is jelenti. Az a tény, hogy van egy hely, ahol magyarul beszélünk, és magyar hagyományokat őrzünk úgy, hogy közben játszunk és tanulunk, egy hatalmas lehetőség szerintem, és felemelő érzéssel tölt el, hogy részesei lehetünk.

Csaba: Van kedvenc élményed a cserkészetben?

Andi: Nagyon sok kedvenc élményem van, de a legfrisebb az a Fillmore-i kiscserkész segédtiszt képző táborban való részvételem az elmúlt hónapban. Hatalmas élmény volt A-Z-ig a tábor, többek között gondolok itt a vadonban történt sátorozásra, közös főzésekre, hajnali menetelésekre a zuhanyzók fele, színvonalas előadásokra, érdekes gyűlésekre, felejthetetlen es fergeteges hangulatú tábortüzekre, a számos játékra és kacagásra, a közösségre, a sok erőfeszítésre, ami árán ez a tábor létrejött, és még sorolhatnám perceken keresztül. Az örök kedvenc az avatás, ami most másodjára történt velem, és persze nem is szabad elárulni milyen is az. Nem is lehet leírni azt az érzést, ami az emberben végigfut, amikor ezt megéli.

Csaba: Mi a célod a cserkészeten belül? 

Andi: Továbbra is aktívan részt szeretnék venni mint vezető, és mondanom se kell, hogy a gyerekeimet is járatni szeretném. A személyes jelelnét a csapatukban sajnos nem mindig lehetséges a távolság miatt, mivel Spokane-ban élünk, de amikor csak tudok, részt veszek és segítek. A táborokban és a virtuális eseményeken eddig mindig ott tudtam lenni, és ezt a jövőben is szeretném tartani. Az ötleted Csaba, hogy alakítsunk egy virtuális rajt, nagyon tetszik, remélhetőleg minél előbb valóra tudjuk váltani. Valahol hátul a fejemben motoszkál, hogy esetleg segédtiszti vezetőképző táborba is eljutok egyszer talán, de ez még a jövő zenéje.

Csaba: Andi, köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat. További minden jót, és még sok kellemes cserkészélményt kívánok!

Andi: Én is köszönöm az interjút!

Scroll to Top