Decemberi cserkész kuckó

Írta: Orbán Csaba

#5 A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú.

2022 januárjában a csapatunk elindított egy cikksorozatot, ami a mozgalmunk lényegét, azaz a tíz cserkésztörvényen alapuló magyar cserkész mozgalom tanitóeszközeit hivatott azoknak érthetőbbé tenni, akik még nem ismerik, de szeretnének többet tudni róla.

Ahogy azt korábban is írtuk, már múlt század elején a cserkészet megálmodásának idején megvolt az igény és elképzelés egy olyan erkölcs kódex beépítésére a fiatalok életébe, amit ők maguktól erőltetés nélkül el tudnak fogadni. Ezt a kódexet vagy szabályzatot, vagy törvényt a legtöbb fiatal könnyen megért és elfogadja mert hamarosan látja, hogy ez jó önmagának, és közvetlen barátainak, de jó az egész emberiségnek is.

A törvényeket csakhamar megfogalmazták és azóta sokszor módosították. Manapság, sok nemzet cserkészeinek, és nemzeten belül szervezetenként is lehet eltérő cserkésztörvényük, de ez a különbség főleg alakra, és a törvények számára vonatkozik. A lényeg marad és egységes: egy jobb, törődőbb generációt nevelni, mint az előző volt…

A magyar cserkészeknek (nem a kiscserkészeknek) a törvény tíz pontba van megfogalmazva. A mózesi parancsolatokhoz hasonló, de abba különbözik attól, hogy a cserkész törvények nem parancsolnak, hanem utat mutatnak.

Ma lássuk az ötödik törvényt: a cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú.

Ez a törvény, mint mind a tíz törvény egyértelmű és nem félreérthető az őszinte embernek, de a felületes, vagy kételkedőnek szólnék egy pár szót.

******

A sorozatunkban beszéltünk már olyan cserkész törvényről, ami az igazmondásra tanit, olyanról is, ami a kötelességtudást serkenti, olyanról is, hogy a cserkész segítőkész kell legyen, és utoljára arról beszéltünk, hogy a cserkészek egymás iránt szeretettel viselkednek. Most arról írnek, hogy mit jelent számomra a cserkészek viszonya társaikkal és önmagukkal, mert egy cserkésznek mások az elvárási önmagától, és mások az embertársitól.

Adventi időben a karácsonyra készülődve én is teszek-veszek az emlékeim között, Feldíszítem a házunk környékét (persze segítséggel), felrámolom a munkaasztalomat, rendet rakok a cserkész szertárba, és minden alkalommal amikor megérintek egy olyan dolgot, amivel régen volt dolgom, mint régen látott ismerőst üdvözlők, ami az emlékek sorával köszön vissza rám.

Igy volt ez amikór a cserkész cuccok között egy jelentéktelennek kinéző papírra akadtam, amin az állt: NEM FOGOK ELKÉSNI! 

Kézbe vettem a papírt és elmosolyodtam, mert kedves sikerélményem jutott eszembe. 

Nem is egy, de egy iker-sikerre emlékeztet ez a kis papír.

Ilyenkor veszem észre, hogy milyen örömteli a világunk, és az alkalmanként nehézségek ellenére milyen sok boldogságba van részünk.

Pedig amikor baj van a baj csőstül jön mondja egy közmondás, amire egy másik, talán valamelyik nótából kiollózott közmondás szinte felel, hogy sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna… Minden nézőpont kérdése mondhatná valaki más, amire a válasz a manapság olyan népszerű kijelentés, hogy CSAK JÓT ÉRDEMLEK; AZT TERMÉSZETESEN KÖNNYEN, INNGYEN, BÉRMENTVE ÉS HALADÉKTALANUL!’ (Csupa félkövér nagybetűkkel, egyes szám első személyben).

A kedves ólvasóra ezen kijelentések egyike sem jellemző, de biztosan ismerünk valakit, akire a fentebb felsorolt példák valamelyike jellemző. Valószínűleg az a személy, akire, mint példahordozóra gondoltál nem cserkész, mert a cserkészek, akik a törvények szerint élnek azok egy kicsit másként gondolkodnak.

Egy pillanatra elkalandoztak a gondolataim, de most újra rápillantottam a papírra, ahonnan a „NEM FOGOK ELKÉSNI!” visszakacsintott mint egy pajkos csibész pajtás. Éppen most emlékeztetett kegyes egyszerűségével, hogy milyen sok területen javíthatjuk magunkat, illetve, hogy minden nap azon kell dolgozzunk, hogy jobbak legyünk, mint a tegnap voltunk. 

Az a cserkész “jó munkát!” köszönésnek titkos üzenete is, hogy a legjobb és legnehezebb munkához a magunkat jobbá tételéhez legjobbakat kívánjuk.

A fent említett papírra irt erős betűs feljegyzés akkor keletkezett amikór egy cserkészgyűlés előtt a munkám visszatartott a gyűlésre való felkészüléstől ezért éjszakába nyúlóan raktam össze a programot, ami csak nagy nehezen állt össze. Frusztráltan, fáradtan, és lüktető fejfájással időről időre már-már fel akartam adni a küzdelmet a tervezéssel. Egyszerűen le akartam feküdni, és azt latolgattam, hogy másnap nem megyek cserkész foglalkozásra, hanem végre hosszan alszom és kipihenem magam. Ekkor a dobozomból egy kis füzetke került elő. A füzetke már szinte be volt telve. Nem számítva a keményebb üres első oldalát, csak az utolsó oldala volt még üres. Ötlettelenségemben erre az utolsó oldalra írtam rá nyomtatott nagybetűkkel, hogy NEM FOGOK ELKÉSNI! és nyomatékként ittam egy nagy pohár vizet. Utána kitéptem a lapot, és az asztalra magam elé helyeztem. Mintha csak varázsütésre elállt a fejfájásom, és kezdtek jönni az ötletek. Kevesebb mint fél óra alatt kész lettem a másnapi programmal, és gyorsan ágyba bújtam. Másnap reggelre már el is felejtettem volna a tegnap éjjeli vajúdásomat, ha nem az járt volna a fejembe, hogy a program elejére valaki olyat osztottam be főszereplőnek, aki szintén késni szokott. 

Mi a családdal együtt készültünk, és szokás szerint időbe érkeztünk a cserkészfoglalkozásra.

Úton az új cserkész otthonunk felé azon aggódtam, hogy mit lehetne tenni, hogy a csapatban egy pár nehezen ébredő család is időben megérkezzen. Tudom, én, hogy a szombat a hétvége ötven százaléka, és a cserkészet érdekében akkor is korán kell kelni… Azt is tudom, hogy a kisgyerekeknek fontos a pihenés, mert ha nem pihentek eleget akkor nyűgösök lehetnek. Azt is tudom, hogy a forgalom is rossz, meg rengeteg más tényező van, amit tudok, és megértek, de azért titkon reménykedek, hogy ma senki sem fog késni…

A sorakozónál ma mindenki pontosan ott volt! Szinte hallatlan! Végtelen öröm árasztott el. Ma még az a család is ott volt, akiről tudtam, hogy bizonyos okok miatt nagyon nehéz volt időben lenni, de akinek a kezdeti főszerepet osztottam be. A nehézségek ellenére is időbe voltak. Végig néztem a csapaton és nagyon boldog voltam.

Cserkész foglalkozás és magyar iskola között van egy kis ebédszünet amikor összeszedem a cserkészgyűlésen használt dolgaimat, megeszem a szendvicsemet, és felkészülök a magyar órára. 

Ez alkalommal is igy volt. A dobozomból kivettem a kívánt dolgokat, aminek a tetején ott volt a kis füzet, amiből a tegnap éjjel kitéptem az utolsó oldalt. Kinyitottam, és újra láttam, hogy amikór a füzetbe kezdtem írni, valamiért az első oldalt átugrottam. Soha nem volt nagy ügy, de picit bosszankodtam, hogy tisztán hagytam ezt az oldalt. Most spontán ötlet mentén kacskaringós kalligrafált betűkkel ráírtam, hogy Köszönöm a pontos megjelenést! – Cserkésztestvéri szeretettel Csaba bá A pillanat kínálta lehetőség megengedte, hogy a kis cetlit betegyem a cserkészem nyitva tátongó hátizsákjába.

Nem tudom, hogy mi lett ezzel a cetlivel. Azt se tudom, hogy valaki valaha olvasta-e el, de azt tudom, hogy a cserkészünk azóta soha nem késett. 

Ennek a cetlinek az ikerpárja a NEM FOGOK ELKÉSNI! otthon várt reám a munka asztalomon, de valamiért nagyon sokáig nem is vettem ügyet rá. Ma a kezembe került és emlékeztetett, hogy örömteli a világunk.

Öröm amikór legyőzzük önmagunkat, még akkor is, ha csak kis győzelem az, és öröm az is, ha meg tudunk érteni másokat anélkül, hogy megalkuvóak, vagy elnézőek lennénk.

Kellemes Karácsonyt és Boldog Ünnepeket kívánok Mindenkinek a magam és a #45 Fekete István cserkészcsapat nevében!

Scroll to Top