Domonkos István visszaemlékezése 1956-ról

Írta: id. Domonkos István, fordította: Nagy Kinga Bíbor

(1956. október 23.)

Kedd délután egy rövid életű, de történelmi jelentőségű magyar forradalom vette kezdetét a Szovjetunió és a magyar kommunista kormány ellen.

Azon a napon a 19 éves Domonkos István otthagyta a budapesti Csillebérci AF Kutató Intézetben végzett munkáját, hogy tájékozódjon egy kormányellenes tüntetésről a városközpontban, a Bródy Sándor utcai Rádió Székház előtt, amely csak egy háztömbnyire volt régi iskolájától, a Trefort Utcai Gyakorló Gimnáziumtól. A spontán tüntetés néhány órán belül átterjedt az egész városra, és gyorsan kormányellenes fegyveres felkeléssé vált azáltal, hogy a fiatalok a nemrég elhagyott magyar laktanyában szabadon hozzáférhettek fegyverekhez.

(1956. október 26.)

A Budai Várnegyedben található otthonához közel István csatlakozott egy kisebb csoporthoz, akik átvették az irányítást a Széna téri metróépítéshez használt épület felett. Szabó János parancsnoksága alatt felvették a harcot bármely kommunista kormánnyal vagy orosz katonákkal, akik megpróbáltak áthajtani vagy megpróbálták elfoglalni ezt a fontos budai közlekedési csomópontot. Nem sokkal azután, hogy fegyverviselési igazolványt és polgári rendészeti papírokat kapott, hivatalosan is felkerült a Széna téri csoport harcosainak listájára.

(1956. október 30.)

Ez a csoport a Maros utca sarkán, a Vérmezővel szemben egy (akkor már) többnyire elhagyatott, nagy, ötemeletes AVH titkosrendőrségi székházat foglalt el. Ezt az önálló AV épületkomplexumot rövid ideig raktárkészletek felhalmozására használták, illetve központként, ahonnan a Várnegyedben zajló harcokat irányították.

(1956. november 4.)

Az orosz csapatok Budapest elleni masszív kora reggeli támadásáról értesülve két másik fiatalemberrel fegyverekkel, lőszeres dobozokkal, katonai jeladókkal és rádiókkal megpakoltak egy, az AV épület udvarán parkoló fedett kommunikációs katonai teherautót, majd felhajtottak a János-hegyi kilátóhoz, mely Budapest nyugati részen, a hegyekben fekszik. Később a közeli Korányi Tuberkulózis Szanatórium területén parkoltak le és álcázták a tehergépkocsit. Néhány napra ez a rögtönzött, jó vétellel rendelkező rövidhullámú rádióállomás az osztrák és nyugat-európai hírek forrásává vált az oroszok elől a budai erdős dombok felé visszavonuló civil harcosok számára.

(1956. november 10.)

Amikor elhangzott a végszó, hogy a forradalomnak vége, és az osztrák rádióüzenet minden harcos csapatnak a feloszlást tanácsolta, a három fiatalember leszerelte a teherautót, az elektronikai eszközöket és fegyvereket becsomagolták, majd elásták. Azután István visszasurrant a városba a Budapestet körülvevő orosz körgyűrűn keresztül.

(1956. november 16.)

Elbúcsúzott családjától és barátaitól, és a határ menti Mosonszentjánosnál hagyta el Magyarországot. Rövid bécsi tartózkodás után az Egyesült Államokba emigrált.

(1958. augusztus 10.)

Két évig az alaszkai Sitkaban dolgozott, majd öt évre beiratkozott a Fairbanks-i Alaszkai Egyetemre, ahol később a Geofizikai Intézetben kapott állást és 1970-ig az északi fény kutatásával foglalkozott.

(1961. június 24.)

Feleségül vett egy alaszkai törzsi származású nőt, Florence Milne-t, és egy kéthektáros területen épített egy házat a Fairbanksre néző dombok között; a 5,3 mérföld hosszú Farmers Loop Road-on.

(1962. június 6.)

Az Egyesült Államok állampolgára lett. Az 1960-as években Istvánnak és Florence Domonkosnak három gyönyörű gyermeke született: Heidi, ifj. Steven és John.

(1970. április 10.)

Istvánt és családját az Alaszkai Egyetemről, Fairbanksből áthelyezték a Washingtoni Egyetem Geofizikai és Légkörtudományi Tanszékére, Seattle-be, Washington államba.

(2010. április 14.)

40 évig a Washingtoni Egyetemen dolgozott, a Légkörtudományi Tanszékről 2010-ben vonult nyugdíjba vezető kutatómérnökként.

**********

(1956. november 10.)

PS: A budapesti hadbírósági tárgyalások információi szerint Szabó János a Széna téri csoport megmaradt harcosaival Solymár város környékén adta fel a harcot.

(1956. november 19.)

A Budapesti Műszaki Egyetemen egy kém, Fekete János felfedte és elárulta Szabó János budapesti rejtekhelyét a frissen visszahelyezett kommunista hatóságok előtt. Szabó Jánost letartóztatták és bíróság elé állították.

(1957. január 19.)

Szabó Jánost kivégezték. Összességében a Széna téri csapatból a legtöbb harcos börtönbe került, négy vezetőjüket pedig kivégeztetett Kádár János bosszúálló kommunista kormánya és az orosz hadsereg, amely elhatározta, hogy helyreállítja a kommunista rendet Magyarországon.

Scroll to Top