Írta: Horváth Boros Márta, fordította: Ringbloom Bea
A Washingtoni Magyar Amerikai Szövetség egykori tagja, az Örök Fiatalok és a Szociális Bizottság egykori tagja, négy lány édesapja és számos unoka valamint dédunoka nagyapja és dédapja, Gothárd Lajos eltávozott az élők sorából.
Különös figura volt, büszke székely ember. Sűrűn gyűlt meg a baja a hatóságokkal és macska egér harcot játszott a rendőrökkel. Semmi komolyabbat, csak a székely elméjéből eredő játszmákat.
Rendszeresen járt eszperantó gyűlésekre az USA-ban és Erdélyben egyaránt.
Nagyon jó megfigyelő képességgel rendelkezett, emberek és események tekintetében egyaránt. Erre a legjobb példa a Túl egyenesen álltál, Ödön! című emlékirata (2006). Ezt nemcsak hogy megírta, hanem publikálta is annak ellenére, hogy egy email-t sem volt képes küldeni a könyv megírásának kezdetén. Mégis szorgalmasan, nagy elszántsággal gépelte történeteit magyar nyelven a számítógépén.
Seattlebe az 1980-as évek elején érkezett, mint romániai menekült, azonban pár évvel ezelőtt visszaköltözött Erdélybe és ott élt. Őszinte részvétünk családjának az USA-ban és Erdélyben egyaránt. Isten nyugosztalja!
Viszontlátásra – mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek,
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohase tudhatom,
Szoríthatom-e még
azt a kezet, amit elengedek.
Viszontlátásra, mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra – holnap.
Vagy ha nem holnap, hát holnapután.
Vagy ha nem akkor – hát majd azután.
És ha azután sem, – talán egy év múlva.
És ha még akkor sem – hát ezer év múlva.
Viszontlátásra a földnek porában
Viszontlátásra az égi sugárban,
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a tejút valamely csillagán
„Vidám viszontlátásra”, mégis, mégis!
(Reményik Sándor)
Az Örök fiatalok találkozóján a Mercer szigeten
Látogatás a WMASz telkén Cle Elumban 2021-ben
2006-ban megjelent könyve borítója
