Írta & illusztrálta: Huszár Márton; fotók: Horváth Márta & Stanfield Zsuzsa
Ünnepek. Fények. Jó ételek. Valahogy mindig ebbe torkollik az év. Történhet bármi év közben, mindig van mit várni, van miért lelassulni és ünnepi kiadásba csomagolni a szívünket, ha megérkezik a december. Nem történt ez másképpen Seattle-ben sem. A magyar közösség szorgos tagjai azon dolgoztak, hogy megszervezzék minden idők legjobb karácsonyi vacsoráját, ami immáron tradícióvá nőtte ki magát.
A Washingtoni Magyar Amerikai Szövetség 2022. december 11-ére hirdette meg a karácsonyi vacsorát, amire hosszú várakozási lista torlódott fel. A szervezőket is meglepte, hogy ekkora igény van rá és megerősítette abban, hogy igenis szükség van az effajta közösséget összekovácsoló eseményre főleg az elmúlt évek korlátozásai és lezárásai után. Végül 160 résztvevővel tölthettük meg a helyszínt.
Az előkészületek közé tartozott, hogy a hagyománynak eleget téve a cserkészekkel láncfűrészt ragadva elindultunk egy karácsonyfa farmra, hogy kiválasszuk és saját kézzel kivágjuk a karácsonyfát, ami a karácsonyi vacsora egyik éke lett. Másnap folytatódott a szervezés, esténként meetingeket tartottunk, hogy minden rendben menjen. A tombolára felajánlásokat gyűjtöttünk, szerveztük a sütemény vásárt – aminek a bevétele a szervezet működését támogatja egész évben, – kifestőket készítettem a gyerekeknek, hogy a legapróbbak se unatkozzanak majd a vacsorán. A Seattle-i Magyar Iskolában magyar karácsonyi dalokat tanítottunk a gyerekeknek, hogy összeálljon a vacsora előtti műsor.
Megérkezett az esemény napja. Bár maga a vacsora 18.00 órakor kezdődött, mi délre megérkeztünk, hogy kidekoráljuk a teret, megterítsünk, feldíszítsük a fát, beizzítsuk a DJ pultot és készen várjuk a vendégeket. Hamar megtelt a tér. A vendégek ünnepi ruhában, kíváncsi szemmel keresték az asztalukat, ami azt a lehetőséget rejtette magában, hogy a magyar közösség új tagjait ismerhessék meg és megosszák történetüket egymással. Kis műsorral is készültünk, éneklés, zongora szó és népzene töltötte be a teret. Az este legmeghatóbb pillanat az volt, amikor együtt elénekeltük a Csendes éjt. A mellettem ülő néni, aki Kanadából érkezett könnyes szemmel szorította az asztal sarkát és teljes szívből énekelt. Később megszólított és elmesélte, hogy a férje nagy magyar volt, sajnos már nincs köztünk, de nagyon tetszett volna neki ez a mai nap. A fiával és annak családjával érkezett az USA-ba kifejezetten a magyar vacsora miatt. Ez az én szívemet is megmelengette és újabb bizonyíték arra, hogy a magyarok mennyire összetartanak idekint. Magáért az ételért a közösség felelt. Egyfajta „batyusbálként” mindenki hozott valamilyen ételt otthonról, amit megosztott a többiekkel. Nagyon színes „Terülj, terülj asztalkám!” kerekedett a konyhában, ahol a magyar és amerikai ételek keveredtek egymással. Az áfonyás almás sertésszelet mellett ott díszelgett a krumplisaláta, a halászlé, vagy éppen a töltött káposzta.
Az est folyamán az italpultba osztottak be, ahol sok történetnek lehettem fültanúja. Van aki a házastársa miatt költözött ki, de voltak 56-os menekültek és olyanok is, akik családostul a jobb élet reményében telepedtek le Seattle-ben. Nagyon hálás vagyok a Kőrösi Csoma Sándor programnak, hogy lehetővé tette az ittlétemet és, hogy részese lehetek, megismerhetem az itteni magyar közösséget. Egy olyan támogató közeget ismerhetek meg, akik mindenben számíthatnak egymásra, esténként magyar meséket olvasnak a gyerekeiknek és nem felejtik a gyökereiket.
A karácsonyi vacsora nagy sikerrel zárult, számos fotó készült és sok új barátság köttetett ezen az estén. Elégedetten nyugtáztam a napot és miután elpakoltunk, éjfélkor fáradtan elindultunk haza. Ez egy olyan Karácsony volt, amit biztosan nem felejtek el életem végéig.
Még több fényképet a Fb oldalunkon találtok:
https://www.facebook.com/groups/272348279348/permalink/10160718595809349/
https://www.facebook.com/groups/272348279348/permalink/10160719087319349/
