Interjú Szablya Ilonával, Magyarország tb. emerita főkonzulával

Készítette: Hollenback Eszter

Mesélj kicsit magadról. Mi szél hozott az Egyesült Államokba? Mióta élsz Washington államban? Hogyan kerültél kapcsolatba a szövetséggel? 

Erre a kérdésre 570 oldalban válaszoltam, az első életrajzommal a “Vasfüggöny kölnivel: Magyarország 1942-1956” (My Only Choice: Hungary 1942-1956) és folytatom az életrajzomat “Szökevényből konzul: óceánon innen, vasfüggönyön túl” (From Refugee to Consul: An American Adventure). A második kötetben benne van a válasz a kérdések második felére, beleértve a WMASz története elejétől kezdve, mivel amióta a Szövetség be van jelentve mint non-profit, alapító tagként szerepelek. A Seattle-Pécs Testvérvárosi Szövetségnek is az alapítója voltam. A konzulátus létrehozásának a története is szerepel a könyvben és hogy azt hogyan sikerült elérni. Nem volt könnyű. 1993-tól voltam tb.konzul, majd tb.főkonzul 2016-ig. Ez persze nem fizetett foglalkozás, de a saját, illetve a konzulátus költségeit is nekünk kell fedeznünk. Ennek következtében minden tb. konzulnak van egy másik foglalkozása is. Én író és fordító voltam, a férjem egyetemi tanár és tanácsadó mérnök.

1956-ban hagytuk el Magyarországot három apró gyerekkel: 4 éves, 2 éves és egy tíz napos kisbabával. Háromszor kaptak el, mielőtt sikerült átlépnünk a határt. 1957-től kezdve Kanada, majd az Egyesült Államok Északnyugati részében éltünk.

A kanadai nagykövet Bécsben megkért, hogy csatlakozzunk a Soproni Erdész Egyetemhez.és segítsünk nekik letelepedni, mert mi mindketten tudtunk angolul, míg az egyetem tagjai nem és férjem egyetemi tanár volt. Hat és fél évig éltünk Vancouverben, férjem azonnal kapott professzori állást a The University of British Columbián, amellett, hogy a soproniaknak segítettünk ameddig az utolsó diák is befejezte tanulmányait. Közben született még két gyerekünk. Én céget alapítottam „Centennial Agencies“ néven és olyan árúkat importáltam, amire a magyaroknak szüksége volt, de Kanadában nem lehetett kapni, pl. kis eszpresszó gépeket és magyar könyveket. Közben diplomát szereztem Sales and Marketing Management-ből.

1963-ban jöttünk át Washington államba, mert férjemet a Washington State University meghívta professzornak. Így Pullmanban éltünk 19 évet. Itt is született még két gyerekünk és megszereztem második diplomámat idegen nyelvekből, ugyanabban az évben, amikor nagymama lettem.

Onnan jöttünk át Seattle-be 1982-ben, amikor férjemet megint meghívták egy tanácsadói állásba ide. Sikerült neki Pullmanból nyugdíjba menni, de amint megérkeztünk a University of WA rögtön megkérte, hogy tanítson náluk is. 

Szerintem a Szövetség nagyon keményen dolgozik a fiatalokért, a magyar tudásukért, a kultúráért. A nagy különbség megalakulásunk és most között az, hogy akkor minket egyesített, hogy mindnyájan a SZABADSÁG miatt jöttünk el hazánkból. Most pedig a fiatalabbak már nem érzik, mert nem is érezhetik, hogy milyen volt szabadság nélkül élni, amikor az ember életét is odaadta, ha kellett azért, hogy szabad legyen. Hiszen más okaik voltak arra, hogy idejöttek: állás, házasság, üzlet, egyetem, lehetőség. Nem kellett menekülniük. Nem mint nincstelen menekültek kezdték az életüket.

– Mesélj írói önmagadról: mikor írtad első könyved, hogyan jött az ihlet, mit jelent számodra az írói siker?

Kellett írnom: üzenetem volt a világ számára. Mindig is író akartam lenni, de nem gondoltam arra, hogy a Washington Állam Sajtószövetségének az elnöke leszek, amikor ideérkezésünkkor az angol a hatodik nyelvem volt. Több, mint 700 cikket írtam, köztük sok díjnyertest.

A szabadság volt a fő témám, különösen Magyarország és a rab nemzetek szabadsága, az hogy minden szélsőség, legyen az baloldali (kommunizmus), vagy jobboldali (nácizmus) egyaránt borzalmas. Ezért éreztem kötelességemnek az írást, hogy megpróbáljam elmagyarázni azoknak, akik természetesnek vették a szabadságot, hogy milyen az, amikor NINCS. 

Az első cikkem 1967-ben jelent meg egy félmilliós példányban kiadott hetilapban. 

Az első könyvemet angolul írtam, de sürgősen le kellett fordítanom magyarra, amikor az Amerikai-Magyar Cserkész-szövetég magyarul akarta kiadni a 30-ik évfordulóra. Címe: „Az 56-os Cserkészcsapat“. Ezt tankönyvnek használták az azévi nyári táborban. Ugyanezt a könyvet a Highlights Magazine könyvkiadó részlege kiadta angolul, de át kellett írni. A 17 éves fiúkból 14 évesek lettek és nem öt szemszőgből, hanem egy szemszögből lett bemutatva. Ezzel segített Peggy King Anderson társszerzőm, aki díjnyertes gyermekíró volt, mert én ezt nem vállaltam. Én nem beszéltem angolul, mint 14 éves a kortársaimmal, sem a gyerekeimmel. Ezt a könyvet, The Fall of the Red Star-t a kiadó elküldte Magyarországra a Közoktatási Minisztériumba. Azonnal kérték, hogy fordítsam le, amikor a Széchenyi Könyvtárban ott voltam a Magyar Olvasó Társaság (International Reading Association magyar ága) évi közgyúlésén. Azt mondták, hogy ez nekik azért nagyon fontos, mert ők ezt nem tanulták és most tanítaniuk kell. Lefordítottam. Ennek a címe: „A vörös csillag lehull.” A következő évben, 1997-ben megjelent, mint iskoláknak ajánlott könyv és azóta is az. Az 1999-es Frankfurt-i Nemzetközi Könyvkiállításon, ahol Magyarország volt az ünnepelt vendég, ki volt állítva mind a két nyelven. Első díjat nyert az USA-ban a Washington Press Association-től és a National Federation of Press Women-től. 

Szintén 1986-ban a WMASz-szal karöltve egy év alatt befejeztük a Hungary Remembered oral history drámát, amit szintén lefordítottam magyarra. Kb.100 interjú alapján kutattuk, írtuk meg és vittük színpadra a darabot. Egy hónapig tartó programot állítottunk fel menyemmel, Marceyval. 24 előadást tartottunk a színdarab előtt és után négy egyetem közreműködésével. Elnyertük vele a George Washington aranyérmet a Freedoms Foundation-től és a Cleveland-i Árpád Akadémia aranyérmét, valamint a Szabadságharcos Szövetség 1986-os emlékérmét. Tollas Tibor szerint, aki a forradalom nagy költője volt, a mi programunk volt a legjobb a 30-ik évfordulón, mert angolul volt, először. Nem egymásnak mondtuk el a történetünket, hanem az amerikaiaknak. Az oral history drámát négyszer adtuk elő angolul a Seattle University Pigott auditoriumában (500 személyes). Magyarul a Vancouver-i színház adta elő Kanadában, majd ide is lehozták.

A következő könyvem egy nagyon fontos fordítás volt magyarról angolra: igaz történet  a kommunista börtönök pszichológiai manipulációiról a kirakat-perek előtt. Töttösy Ernő: „Téboly“ (Mind Twisters) c. könyvét fordítottam le. 

Most megjelent könyvem első kötetét két év alatt írtam meg, ez a második öt évig tartott, de ez sokkal hosszabb időt ír le. A legnehezebb volt drága férjem halálát leírni.

A könyveim mind, kivéve a magyar könyveket, az Amazon-on rendelhetők meg nyomtatott vagy Kindle formában. Az utolsó könyvem magyarul “Szökevényből konzul: óceánon innen, vasfüggönyön túl” nálam lesz kapható, amint megérkezik Magyarországról. Mint említettem, az utolsó, From Refugee to Consul: An American Adventure tartalmazza a WMASz történetét megalakulásától és a konzulátus megszerzésének és megalapításának munkáját. Sokan majd magukra ismerhetnek a könyvben. Kellemes olvasást!

Link egyenesen a könyvhöz

Scroll to Top