photography, studio, photo shoot

Reflektorfényben: Takács Dániel

Kérlek, engedjétek meg, hogy elmeséljem nektek Seattle-be vezető utamat, mely végülis otthonommá tette. Magyarországon születtem az 1970-es években.

Családomnak annakidején voltak rokonai az USA-ban és Kanadában. Szüleim (akik keményen dolgozó emberek) eljöttek látogatóba az USA-ban és Kanadában élő rokonaikhoz. Meglátták a “Lehetőségek hazáját”.    1988-ban azt mondták nekem és testvéreimnek, hogy családi vakációra megyünk. Mindnyájan betüremkedtünk a kis kocsinkba és elindultunk. Miután átléptük a német határt, a szüleink beavattak minket nagy tervükbe. Kanadába fogunk immigrálni, miután egy rövid ideig Münchenben fogunk tartózkodni.

Münchenben vártunk egy évet, amíg a kanadai kormány megengedte, hogy odatelepüljünk. Sokat dolgoztunk a magyar közösséggel. Szerettük a cserkészetet és a templomot. Ahányszor csak új városba költöztünk, soha nem éreztük magunkat egyedül. Mindenütt magyarokkal találkoztunk és máris voltak barátaink. Dacára annak, hogy egy kétszobás hotelben éltünk Németországban, nagyszerűen éreztük magunkat. Néhány csodálatos emlékre is szert tettünk. Körbe bicikliztük Németországot, megtanultuk a nyelvet, élveztük az Oktoberfest-et, síeltünk az Alpokban, stb.

Amikor megérkeztünk Kanadába, középiskolába jártam, majd az University of Waterloo-n a matematikát és számítógép szakot választottam. Egyik évben, mint intern találkoztam egy másik internnel, aki Vancouverből származott. Az egyik utolsó intern évemben a munkám abba az irányba vitt, hogy a Seattle-I Microsoft-nál dolgoztam. 98-as intern évem idején elmentem a Washingtoni Magyar Amerikai Egyesület bulijára. A végén két nagyszerű díjat nyertem meg a sorsoláskor. Egy kicsit szégyenlős voltam, ezért azt kértem, hogy sorsolják újra az egyiket.

Mialatt Seattle-ben voltam felmentem Vancouverbe, ahol alkalmam volt megismerkedni csodaszép feleségemmel, az én Carolynn-ommal. Hamarosan összeházasodtunk és 3 gyerekünk született: Rebeka, Andrew és Dávid, és amíg a gyerekeink kicsik voltak elvittem őket a magyar iskolába. Nagyon hálás vagyok a tanítóknak, Orsolyának, Nellynek, Zsuzsának, Dorinak, stb. A gyerekeim jól érezték magukat és egy kicsit megtanultak magyarul. 18 évig dolgoztam a Micrrosoft-nál, ahol létrehoztam a “hunok” fedőnevet. Néhányan csatlakoztak és végül a tagok lunch-okat rendeztek. Néhányon én is megjelentem. Három évvel ezelőtt elhagytam a Microsoft-ot. Most a Salesforce nevű vállalatnál dolgozom. A családom Redmondban lakik.

Minden magyar eseményre megpróbálunk eljönni, amelyikre csak tudunk. Nagyon hálás vagyok a szervezőknek. Ahogy a gyerekeink idősebbek lesznek, remélhetőleg több időm lesz arra, hogy többet vehessünk részt a magyar egyesület életében. 

– Takács Dániel

Scroll to Top