Több generációs ünnep a 2022. október 23-ai megemlékezésről

Írta: Görög Borbála, illusztráció: Huszár Márton, fotók: id. Domonkos István

Amikor megtudtam, hogy új Kulturális Felelősként én szervezem az október 23-ai megemlékezést, egy gondolat motoszkált folyamatosan a fejemben: vonjuk be a fiatalokat, mutassuk meg nekik a forradalmi lelkületet. Hadd érezzék ők is, milyen lehetett izgatottan menetelni az utcákon azon a bizonyos októberi napon, 66 évvel ezelőtt. Hiszen most már a mi feladatunk, hogy ápoljuk és továbbadjuk a szabadság iránti vágyat, a hitet, hogy a jó ügyért mindig érdemes harcolni. Kiderült, hogy Generációk találkozása címmel már rendeztek hasonló eseményt a forradalom 50. évfordulóján. Pearman Katalin segítségével mindent megtudtam arról az eseményről, sőt azokhoz is elvezetett, akik annak idején részesei voltak a beszélgetésnek. Egyik kedves ‘56-os a másik után fogadta el a meghívásomat és támogatott a rendezvény létrejöttében. Már csak olyan fiatalokra volt szükségem, akik bátran kiállnak a közösség elé és megosztják velünk az érzéseiket, gondolataikat. Sőt, attól sem rettennek vissza, hogy olyan dolgokról beszéljenek, amit nem éltek át. Hiszen szerencsére nekik, nekünk, nem kellett harcolnunk az elnyomás ellen, nem volt veszélyben sohasem a szabadságunk. 

Az ünnepélyt október 23-án, vasárnap tartottunk, a magyar szentmise után a St Matthew templom közösségi házában. Aznap még a nap is sütött. Az 1956-ot megélt magyar társaink közül öten vállalták a szereplést: Szablya Ilona, Kramár Mária, Horváth Boros Márta, Ördög Zsuzsa és ifj. Szablya János. Ők öten és a Fekete István cserkészcsapat hat fiatal tagja egymás mellett foglaltak helyet a pódiumon. Néhányan közülük éppen annyi idősek voltak, mint a túlélők, amikor a forradalom kitört. Név szerint is szeretném őket megemlíteni és megköszönni bátorságukat. Polner Lilla, Orbán Emese, Polner Máté, Polner Ádám, Polner Péter és Huszár Márton, a KCsP ösztöndíjas cserkész Magyarországról. 

A műsor elején a cserkészek, Orbán Csaba vezetésével tisztelegtek a kopjafa előtt és nemzeti színű virágcsokrot helyeztek el. Ezt követően elénekeltük a magyar Himnuszt, majd meghalgattuk Orbán Emese és Polner Péter felemelő versmondását. A legfiatalabbak szereplésével kezdetét is vette a többgenerációs beszélgetés. Olyan kérdéseken kellett mindannyiunknak elgondolkodni, hogy ‘mit jelent számunkra a szabadság’, hogy vajon részt vennénk-e a forradalomban, ha az ma törne ki’ vagy hogy ‘mit tennénk a hátizsákunkba, ha el kellene hagyni az otthonunkat’. A kérdésekre adott válaszaikon keresztül az ‘56-ot megjárt magyar társaink felidézték az október 23-ához fűződő élményeiket, emlékeiket, érzéseiket. Ezzel összhangban a fiatalok gondolatai is megindítóan őszinték voltak. Bizton állíthatom, hogy sokunkat meghatottak ezek a pillanatok és egy kicsit mi is átélhettük a forradalom lelkületét. Az esemény ékköve a Forgatós néptánccsoport mezőségi táncokból álló bemutatója volt. Csodaszép népviseletben, mosolygó arcukkal megelevení0tették a híres magyar virtust. A programot Koncz Zsuzsa ‘Ha én rózsa volnék’ című dalának eléneklésével zártam, amely azóta is az elnyomó hatalom elleni küzdelem jelképe a magyar emberek számára. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki a rendezvény létrejöttében munkálkodott. 1956. köztünk élő hőseinek, a lelkes fiataloknak és mindenkinek, aki részt vett ezen az egyedülálló ünnepen –  akár személyesen, akár lélekben. 

Scroll to Top